2016. március 20., vasárnap

Tiszta lap

azt hiszem egy barátság vége mindig fájdalmas. felszámoljuk a hibáink - legalábbis én igen. próbálok úgy tekinteni a dologra, hogy mind a ketten elcsesztük valahol. nem mutogatnék most ujjal, csak nyalogatnám a sebeim ha lehet. fájnak a vádló szavak, pedig én csak őszinte voltam. válaszolni sem tudok, mert talán az újabb csomót tenne az amúgy is összegabalyodott fonalunkra. 

fáj most nagyon, de talán ez is csak okkal történt. kijátszottak és a hátam mögött kibeszéltek. megszokhattam volna már ezt a szituációt. talán jobb lesz újra bezárkózni. őket pedig hagyni, hogy kölcsönösen kihasználják egymást. itt pedig új lapot kezdek. jobb lesz így mindenkinek. 


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése